• Barangolás a Dalmát szigetvilágban

    2007. szeptember. 8-22

     Résztvevők: István a férjem, Péter a bátyám, Nusi a sógornőm és szerény személyem.

     BEVEZETŐ

    Egész nyáron körzőkkel, vonalzókkal és nem utolsósorban, az Adria tengeri térképével felszerelkezve teltek napjaim. A vonalzók használatával, a megteendő táv tengeri mérföldjeinek gondos kiszámításával tervezgettem, az általam legideálisabbnak vélt útvonalat.  Szem előtt tartva, hogy Péternek és Nusinak ez lesz velünk a második vitorlás útjuk. Igyekeztem számukra új térségekre tervezni, és minél több látnivalóval sűríteni a programot. Horvátország tengerpartja az én és a hozzáértők véleménye szerint is, a legszebb tengerpart Európában. Sokszínűsége, zegzugos öblei a turisták százezreit vonzza.

    A horvát tengerpart mintegy 5835 km hosszú partszakaszt foglal magába. ÉNy felől DK-i irányban nyúlik, több mint 1180 sziget, kis sziget és sziklazátony tartozik hozzá. Három fő tájegységre tagolható - az Isztria-félszigetre, a Kvarner- öböl vidékére és Dalmáciára.

    Terveinkben az utóbbi régió egy részének, bebarangolása szerepelt.

    Gondos tervezésként, egy napot ráhagyva az esetleges, nem várt problémákra, mert sokan abba a hibába esnek, hogy elfelejtik azt a tényt, hogy amennyi az oda út, minimum ugyan annyi a vissza út is. Bármilyen, előre nem látható akadály jöhet közbe. (szélcsend, motorhiba, ne adj Isten betegség, baleset vagy a leggyakrabban előforduló akadály: a vihar). Főleg azért kell minden eshetőségre számítva összeállítani az útvonal tervet. Mert a bérelt hajó időben való leadásának csúszása, komoly anyagi károkkal járna.

    ÚTVONAL TERV

    2007. 09. 08. Hajóátvétel, Sibenik Marina Mandalina

    2007. 09. 09. Sibenik- Trogir 28tmf, ha Split, akkor 10 tmf-el több.

    2007. 09. 10. Trogir- Brac sziget Milna 17 tmf

    2007. 09. 11. Milna- Hvar sziget Jelsa 21 tmf

    2007. 09. 12. Jelsa- Korcula sziget Korcsula 32 tmf

    2007. 09. 13 Korcula- Miljet sziget Sobra 26 tmf, vagy Okukje, akkor 5 tmf-el több.

    2007. 09. 14. Sobra- Dubrovnik 23 tmf

    2007. 09. 15. Dubrovnik- Miljet sziget Sobra 23 tmf

    2007. 09. 16. Sobra- Korcula 26 tmf

    2007. 09.17. Korcula. Hvar sziget Hvar ( Vagy Pokol sziget ACI Marina Palmizana) 37 tmf

    2009. 09. 18. Hvar-Vis sziget Vis 14 tmf

    2009. 09.19. Vis- Split 30 tmf

    2009. 09. 20. Split- Primosten Marina Kremik 22 tmf

    2009. 09. 21. Primosten- Sibenik 13 tmf, Búcsúvacsora

    2009. 09. 22. Hajóátadás

     

    Az utazás előtt két héttel, már javában elkezdtünk vásárolni. Nem kis feladat, a kétheti menüt összeállítani, majd a hozzá tartozó tartós élelmiszereket beszerezni. Egy ilyen hajóútnál, mindig számítani kell arra, hogy nem minden esetben tudunk az út folyamán kikötni. Tehát a hajó, kötelező felszereltségén kívül, a legfontosabb az élelem és a víz megléte. Gondos tervezés, átgondolás után, végre körvonalazódott bennem, mi mindenre lesz szükségünk. A vásárlásból testvériesen mind két család kivette részét. Hiszen mindenkit fűtött az utazási láz. Nem létezik olyan hajós, akit ilyenkor ne érintene meg a kalandvágy.

     

    Tengeri láz

    (Sea Feaver)

    John Masefield verse

    Jankovich István fordítása (1981. 01. 28.)

     

    Újra megyek, hív a tenger:

    Végtelen víz meg az ég.

    Mit kívánok: jó vitorlást,

    Kormányzáshoz csillagot,

    Kormány zaját, szél zúgását

    És dagadó vitorlát,

    Szürke ködöt tenger arcán,

    Majd a hajnalhasadást.

     

    Újra megyek, hív a tenger;

    A hullámok a dagály,

    Tisztán érzem, hogy mennem kell

    Ellenállni nem tudok.

    Mit kívánok: szeles napot

    És repülő felhőket,

    Hullámokat, tarajzókat,

    Vijjogó sirályokat.

     

    Újra megyek, hív a tenger:

    Hajós élet a veszély,

    Cápák útján, delfin útján

    Hol élesen vág a szél…

    Mit kívánok: az út végén

    Vidám mesét, koccintást,

    Kaland után nyugodt alvást,

    Édes álmot, ringatást.

     

    INDULÁS

    Szeptember 07.

     A kora reggeli órákban, már látni, hogy szép meleg időjárásra számíthatunk. Amíg Péterre és Nusira várunk, addig kinyomtatom az Adriára vonatkozó, teljes heti meteorológiai előrejelzéseket.

    Végre befutnak. Kis busszal érkeztek, gyors átpakolás. Persze ez sem megy simán, hiszen a csomagjaink nem kis helyet foglalnak el. A fiuk ötlete, hogy mindent csomagoljunk ki, és így talán befér a tető csomagtartóba az a rengeteg élelmiszer, amit feltétlen ki kell vinnünk. Végül is jó ötletnek bizonyult, minden befért. Habár kinyitni nem lehet, mivel akkor a sok konzerv és ömlesztett apró árú, mind a földön landolna. Ezzel helyet szereztünk, hogy a két hétre szükséges ruha nemük számítógépek, fényképezőgépek, GPS is beférjenek a csomagtartóba. Ez sem ment könnyen, hiszen csak a hajós ruhák, cipők, viharkabátok, na meg a saját, jól bevált hajós mentőmellényem, már rengeteg helyet elfoglalnak. Végül ügyes helykihasználással mindent sikerül bepakolnunk.

    - Indulhatunk? Kérdem.

    - Igen, szinte egyszerre válaszolják.

    - Akkor- KALANDRA FEL!

    Most csak rövidtávot teszünk meg, hiszen Péter Balaton partján lévő nyaralójában töltjük az éjszakát, arra gondolva, hogy Sibenikig nagyon hosszú az út, hát miért ne csökkentsük, ezzel a 130 kilométerrel. De az igazsághoz tartozik, hogy egy jó kis murit készültünk tartani, igen, úgy dukál, hogy indulás előtt bulizzunk.

    AZ ELSŐ AKADÁLY

    Szeptember 08.

    Hajnali 4 óra, kivetett az ágy. Az emeletről lefelé menet, már friss kávé illata terjeng. Nusi megelőzött.

    - Jó reggel, hogy Te milyen korán keltél?

    - Hiszen Te is felkeltél!

    - Igen, nem tudtam aludni. Segítek elkészíteni a reggelit – mondtam, már a gőzölgő feketémet fogyasztva.

    - Ó nem kell, hiszen pár pillanat az egész.

    - Jó akkor én lehúzom az ágyneműt, ne maradjon így.

    - Maradj már veszteg – mondja, hiszen visszafelé is megállunk. Jól van, akkor menj és ébreszd fel a fiúkat.

    Egy hajónapló margójára I.Végül 5 órakor indulunk. Én vezetek, mivel nálunk ez bevett szokás, hogy hosszabb utakon mindig én ülök a volánnál. Na nem mintha a többiek nem tudnának. Csak hogy én imádok vezetni, imádok minden olyant művelni, ami nem nőies.

    Reggel 7 órára, már a határnál vagyunk, igaz én kissé idegesen, hiszen annyi élelmiszert viszünk, ami kis túlzással, megtöltene egy kisebb élelmiszer áruházat. De végül simán átjutunk. Az idegesség nem félelemből fakadt, hiszen mi történhet, maximum mindent elkoboznak. Inkább attól tartottam, hogy kinyittatják a tető csomagtartót, és gurul szerte szét a sok beömlesztett konzerv, és élelmiszer.  Mi meg rohangálnánk utánuk. Óriási blamázs lett volna. Na de semmi ilyen nem történt, már az autópályán haladunk.

    Mindig rácsodálkozom az autópálya építési módszereikre, milyen óriási, monumentális munka, miután a Dinári hegységhez tartozó Velebit hegységet is át kellett vágni. Az egyenként hat kilométer hosszúEgy hajónapló margójára I. Sveti Rok és Mala Kapela alagutakon úgy, mint az elmúlt években csak egy-egy vágaton
    közlekedhetnek a járművek, ami a nyári hétvégéken jelentős fennakadásokat okoz. De ez is óriási előre lépés. Nem úgy, mint a csigalassúsággal haladó, Magyar autópálya építés. Ami ráadásul sokkal többe kerül. Na de erről ennyit.

    Nagyon hamar leérünk Zadarig. Majd, hogy lássuk a tengert, letérünk a pályáról. És a parti úton folytatjuk utunkat. Itt ugyan lassabban haladhatunk, de megéri, semmi pénzért ki nem hagynám. Mindig ámulattal nézem az elém táruló látványt. Végig a hegységbe vájt úgy nevezett alsó szerpentin úton haladunk, ahonnan csodálatos kilátás nyílik a szikrázóan kék tengerre. Itt a mennybolt és tenger, együtt és elválaszthatatlanul tárul a szemünk elé.

    Egy hajónapló margójára I.Hamar elhagyjuk Zadar régiót. Úti célunk a Sibenik régióban lévő Sibenik városa.

     Délután fél egy, már a Krk folyót átívelő hídon haladunk át. Ez már Sibenik. Istenem, mennyire más, az országút felöl megközelítve. Teljesen olyan, mint egy szokványos város. A tenger felől, egyenesen az óváros régi kikötője felé jutva, szemünk elé tárul az óváros, és a felette húzódó hegyen több erőd, és vár is, melyekről csodás kilátás nyílik a városra, és a tengerre. Ilyenek a 70 méter magasan lévő Szent Mihály erőd, a 115 méter magas dombon álló Szent János erőd, a Subicevac erőd vagy a Szent Miklós erőd, amely az Adria egyik legerősebb erődje volt. Az erődök, és a bástyákkal erősített városfalak jelentős szerepet játszottak abban, hogy a törökök háromszori kísérletre (1570, 1647, 1659) sem tudták bevenni a várost.

    Innen, már csak fél óra, és a célállomásra érünk.

    Elhagyva Sibeniket tovább megyünk délnek. Soláris felé. Amely egy Sibenikhez tartozó, külföldieknek létesített nyaraló negyed. Most nem tudom, hogy van, de pár évvel ezelőtt mikor többször is ott jártunk a két lány unokámmal, akkor még a hazai látogatókat nem engedték be. Mi előszeretettel kerestük fel, mert ott mindenféle szórakozási lehetőség gyermekek számára megtalálható. Sőt az egyik szálóda tengerparti teraszáról egy medencéből állandóan a tengerbe ömlik a víz, egy mesterséges vízesést alkotva. A lányok imádták.

    Megérzésünk szerint, arrafelé kell kerülnünk. Nem csalódtunk némi keresgélés után megtaláltuk. Soláris felől elkanyarodva, egy útba igazító tábla a yacht kikötő felé irányított. A Marina Mandalina a Sibeniki-öböl keleti részében - a Szt. Péter nevű természetesen védett öbölben - helyezkedik el, délről hullámtörőgát is védi.

    Nem bírunk uralkodni kíváncsiságunkon én egyből a móló felé vezetem a kocsit, gondolván, hogy a recepció ráér. Előbb lássuk a hajót.

    - Gyerekek, előbb megnézzük a hajót, aztán lejelentkezünk a recepción.

    - Én is így gondoltam, mondta István

    A hajó egy 32 lábas Bavaria , a Dragoon névre hallgat.

    - Nézzétek, pont a hajónál tudunk leparkolni.

    - Persze mert még korán van, a többi hajó bérlője még nem érkezett meg.

    - Be is szállunk? Kérdi Nusi

    - Hát persze, azért jöttünk ide. De elfoglalni csak az okmányok elintézése és a hajó hivatalos átvétele után lehet, de megnézni megnézhetjük, ha nyitva van.

    Szerencsére a hajó nyitva van. Segítek Nusinak a hajó pallón áthaladni, mert látom, nem mer rálépni.

    - Nusi magabiztosan lépj rá, nem lesz semmi baj. Majd megszokod.

    Két kabin meg egy szalon- konyhával tartozik hozzá, a zuhanyozóval és a WC vel együtt. Én egyből nyitogatom a szekrényeket, miután ilyen esetekben, mindig azt keresem, hogyan tudunk majd a legoptimálisabban elpakolni. Hogy minden elférjen, mégis kéznél legyen, hiszen két hétig leszünk bezárva egy viszonylag kis légtérbe, ez lesz az otthonunk.

    - Iderakhatjuk a gyümölcsöket, ennek a rekesznek az alját a tengervíz hűvöse hűti,- mondom Nusinak

    - Nusi tiétek lesz a főkabin, miénk meg a fux- lyuk. Ezt Pistivel már megszoktuk, mindig az orrkabinban alszunk.

    - Péter Te meg tudom, úgyis a szalonban alszol. Már ismerlek, persze igazad van, ez a legkényelmesebb.

    - Ideje menünk bejelentkezni, mert a végén még ránk szólnak.

    A recepció felé sétálva, elcsodálkozunk, milyen nagy kikötőt építettek. Igaz ez az első év, amikor üzembe állították, még nincs is kész teljesen. Mint minden építkezés után, az a furcsa helyzet, hogy még nincsenek fák, ebben az esetben pálmafák. Olyan csupasznak tűnik.

    - Pistikém? Hoztad az utas listát? Meg a többi okmányt?

    - Igen- minden itt van.

    A recepción, egy nagyon kedves mosolygós nő fogad. Persze sem magyarul, sem angolul, sem spanyolul nem tud. Egyedül horvátul. Sebaj, jöhet a kéz meg a láb. Valahogy csak megértjük egymást. Az okmányok átnézése után, a bankkártyámat is kéri. Erre azért van szükség, mert a bérelt hajókra kauciót kell fizetni, amit az utazás végén, ha nem történik baleset, vagy bármi, ami a hajót rongálná,- akkor visszafizetnek. Ellenkező esetben a biztosítás önrészét képezi. Húzogatja a kártyámat a leolvasón, egyszer- kétszer- háromszor. Csóválgatja a fejét.

    - Pisti mi a fenét csinál?,- Próbáld megkérdezni franciául, hátha azt érti.

    Hiába minden, a csaj csak csóválja a fejét. Az agyam, mint a motolla jár,- mi lehet a baj? Hú a mindenit, hirtelen a fejembe száll a vér, mikor rájövök, mit magyaráz.

    - Pisti mondom halkan- Pisti, nagy baj van, elfelejtettem feloldatni a napi limitet. Kétszáz ezernél nem tud többet levenni.

    - Akkor mond meg neki, hogy ma vegyen le kétszázezret, és reggel a hiányzót.

    - Persze ezt Te is megmondhatod neki, hiszen én sem tudok horvátul.

    Végül nekilátok, papírt ceruzát kérek. Mutogatom a nőnek, hogy ma 8 a vegyen le, amennyit enged, és 9 én a hiányzót. De csak a fejét ingatja. Vagy nem érti, mit akarok, vagy nem akarja elfogadni. Hogy miért? Nem tudom. Talán lehet attól fél, hogy reggelre már elmegyünk, és akkor hoppon marad. Már vagy egy órája egyezkedünk, közben két- három telefont is lebonyolít. Persze Ő ráér. Már több hajóbérlő is érkezik, türelmesen sorba állnak, nem úgy én. Az én türelmem elfogyott, nagyon ritkán akadok ki. De most szerintem a vérnyomásom is felszaladt.

    -        Pisti kezdek bedühödni erre a kiscsajra, fizessük ki dollárban, és adják már át a hajót!- már mindjárt négy óra, és még be is kell pakolnunk.

    -        Olyan mindegy, hogy bankkártya, vagy dollár. Hiszen útközben is vehetünk le pénzt a számlánkról, minden nagyobb városban van automata.

    -        Igazad van Pöntyi,- fejezzük már be ezt a huzavonát.

    Hála az Istennek, innentől felgyorsultak az események, a kis csajnak felcsillant a szeme, mikor leszámoltam neki a dollárt, lehet annak örült, hogy neki lett igaza. Kitöltöttük a kérdőíveket, és megkaptuk a hajóokmányokat, a crewlistát (kötelező utas lista), meg a hajó leltárt. Másfél óra kilátástalan mutogatás után, végre újra a hajó felé vesszük utunkat.

    -        Pisti? Te megjegyezted, kit kell keresnünk?- végül is mindegy, majd csak jön valaki, aki átadja a hajót?

    -        Hát én ilyent még nem láttam, Pöntyi csoda hogy olyan nyugodt maradtál?

    -        Nusikám, nem voltam én nyugodt, volt olyan pillanat, hogy fel tudtam volna pofozni a kiscsajt, hogy lehet iderakni, egy külföldiek által látogatott kikötőbe, egy analfabétát? Már ami a nyelvtudást illeti.

    -        Péter, olyan csendben vagy? Valami baj van?

    -        Dehogy van, csak azért hallgatok, mert nem akarok csúnyát mondani. Én is nagyon ideges voltam. Hiába beszélünk négy nyelven, ilyen esetekben nem érünk vele semmit

    -        Na jó felejtsük el az egészet, vegyük át a hajót, pakoljunk be.

    Közben, megelevenedik a kikötő, egyre több autó parkol le, az emberek össze- vissza, futkároznak, cipekednek. Kupacokban rakosgatják, a hajó mellé a csomagjaikat. Nincs értelme a hajó hivatalos átvétele előtt bepakolni, hiszen a rengeteg csomag csak gátolná a hajó átvizsgálását.

    -        Péter, Nusi menjünk a hajóra, próbáljuk a lista alapján átnézni a leltárt.

    -        Ok, menjünk.

    Ez sem megy simán, a letár is, horvát nyelven van. Próbáljuk darabszámra beazonosítani, nagyon Egy hajónapló margójára I.nehéz. Hát inkább úgy döntünk, várunk. Éppen abbahagyjuk a próbálkozást, mire befut végre, a segítség. Egy fehér pólós fiatalember személyében. Persze már nem is kéne említenem, csak horvátul beszél. Kezdődik a mutogatás elölről.

    De ennek már értelme van, mert a lista alapján máris mutatja, mit hol találunk.

    -        Pöntyi gyere, segíts, kint átnézzük a vitorlákat- meg a kinti tárgyakat,- szól Pisti

    -        Megyek,- mondom- otthagyva a többieket, hadd ismerkedjenek a hajóval.

    Azért nagyon fontos a vitorlázat átnézése, mert ha nincsenek jó állapotban, akkor az első nagyobb szélnél, ne adj Isten szélviharnál, csíkokra szakadna, azért az állapotát nem árt rögzíteni a leltárban. Hiszen innentől mi felelünk a hajóért, a végén meg rajtunk kérnék számon. Ez komoly anyagiakkal is járna. Végül minden rendben, aláírjuk a leltár mindkét példányát, a fiatalember meg átviharzik a következő hajóra. Pisti végül kiadja a vezényszót.

    -        Gyerekek munkára fel, behajózás!

    A fiuk behordják a tengerész zsákokat, mi meg gyorsan berámoljuk a rekeszekbe, szekrényekbe, hogy az üres zsákokba tudják a tetőcsomagtartóba ömlesztett élelmiszert behordani.

    -        Nusi, nem emlékszel merre pakoltuk az italokat?

    -        Erre az izgalomra kellene innunk, na meg ünnepélyesen megnyitni a kalandot.

    -        A tető csomagtartóban van, meg kell várnunk, míg behordják.

    Folyamatosan érkeznek a zsákok, teli mindenféle jóval. Nusival gyorsan mindennek helyet keresünk a konyhai szekrényekbe, na persze a szalon szekrényei is élelmiszerrel telnek meg. A romlandó élelmiszerek a hűtőbe kerülnek. Este hét óra mire végzünk. Nusi egyből készíti a poharakat, hogy egy kis rummal öblítsük le a nap fáradalmait. Ma már úgysem megyünk sehova.

    -        Egészségünkre és az utunk sikerére,- mond tósztot Pisti

    -        Egészségünkre,- mondjuk egyszerre.

    -        Persze hátra van még egy nagyon szép és nemes feladat, ünnepélyesen felvonjuk a lobogót,- mondja Pisti

    Azt tudni kell, hogy a hajón a főhelyre mindig az adott ország (amelynek felségvizein hajózunk, illetve az, az ország, ahol a hajót lajstromba vették), nemzeti lobogója kerül. Minden alkalommal, fel kell vonni a hajón tartózkodók Nemzeti színű lobogóját is. Persze én, már jó előre készülve, kétszer akkora Magyar zászlót szereztem be, mint a Horvát lobogó. Ha már tengerünk nincsen, legalább jól hangsúlyozzuk ki, hogy magyarok vagyunk. Azért van egy rendes szabvány méretű is, ha netalán a parti őrség kiszúrja és leveteti.

    A zászlófelvonást pezsgő bontással ünnepeljük. Utána vacsora, sertés pörkölt tésztával, persze még otthoni ízek, miután a kaland első napjaira, az otthonról hozott, főtt ételeket fogyasztunk. Csak tésztát kell főznünk. 

    Helena N.

    FOLYTATÁS ITT


    5 comments


    Follow this section's article RSS flux
    Follow this section's comments RSS flux