AZ ELSŐ RÉSZT ITT TALÁLOD

ÚTBAN TROGIR FELÉ ÉS AZ ELSŐ MAJDNEM BALESET

Szeptember 09.

Hajnali 5 óra, gőzölgő kávéillat, és a számomra oly kedves sirály koncertre ébredek. Hallgatni a madarak rikoltozását, amelyet zenei aláfestésként a szél által megmozgatott felhúzó kőtelek, árbochoz ütődésének csilingelő hangja kísér. Utazásaim során, az első nap ébredése, mindig nagyon furcsa számomra. Talán azért mert idegen, nem szokványos helyen ébredni mindig különleges élmény. Nem úgy most, mintha mindig ezen a fedélzeten éltem volna. A számomra megszokott, egyik legnagyobb elemünk a víz, ringató, andalító mozgása, és a csilingelő árboc a saját balatoni hajónkat idézi.  Ez az érzés leírhatatlan, csak a hajósok érezhetik át igazán, mit jelent. Gondolataimból, halk ajtónyitás rezzent fel.

-        Pöntyi itt a kávé, ébresztő!

-        Jaj köszönöm, megyek mindjárt segíteni Nusinak

-        Ne siess, Nusival már elkészítettük a reggelit.

Erre már kiugrok az ágyból. A szalonban várnak rám. Mindenki fenn van, sőt Nusi és Pisti már fürödni is volt. Persze a hajón is van zuhanyozó, de ha kikötőben, marinában vagyunk, akkor mindig a fürdőket részesítjük előnyben. Hiszen a tengeri hajón az édesvíz nagyúr, nem szívesen használjuk fürdésre. Ha marinában kötünk ki, akkor ez nem gond, hiszen a szolgáltatásban az édesvíz tankolása is benne van. Viszont ha városi kikötőkben éjszakázunk, ami lényegesen olcsóbb, de a vízszolgáltatásért keményen fizetni kell, sőt miután nem mérik a tankolt víz mennyiségét, minden esetben a teli tank árát fizettetik meg.

-        jó reggelt, rummal várunk, mondja Nusi

-        jaj szegény fejem, akkor jócskán be kell utána reggeliznem, hogy meg ne ártson,- hiszen ma én navigálok. 

Egy ilyen tengeri úton, mikor bérelt hajóval megyünk, mindig egy személy, a hivatalos okmányokban a név szerinti kapitány, a mi esetünkben Pisti. Ő felel az utasok és a hajó épségéért. A feladatokat persze megosztjuk, minden napra más az ügyeletes, így mindenkinek lesz ideje a pihenésre, és mindenki hozzájuthat, hogy saját maga navigáljon, kiélje szenvedélyét. De a végső szó, mindig Pistié lesz. Mert létezik egy kézikönyv ahol mindez, le van írva, melyből idézek egy rövid viccesnek hangzó, de valójában nagyon komoly részletet:

 Általános szabályok, a kapitány jogköre

„A kézikönyvben felsorolt szabályok nem csupán a kapitányi vérengzést hivatottak igazolni, hanem a hajózás biztonságának megteremtését, megőrzését szolgálják. Tudomásul kell venni a kézikönyv mottóját: "a KAPITÁNY a hajón Isten után az első". A kapitány a hajón nem kér, hanem parancsol, ha mégoly udvarias és tisztelet teli formában teszi is, mely parancsot feltétel nélkül végre kell hajtani, még akkor is, ha az, az első pillantásra értelmetlennek tűnik. Ne feledjük ugyanis, hogy a kapitány a hajó személyzetének, és minden utasának biztonságáért teljes felelősséggel tartozik, amihez értelemszerűen minden jogot biztosítani kell számára. De senki se ijedjen meg a várható terrortól.  Egy jó kapitány úgy él a jogaival, hogy mindenki jól érezze magát, hiszen a vitorláson tartózkodók biztonságán felül még azok kellemes szórakozásának biztosítása is feladata (még a kapitányé is, akin nagy felelősség van), úgy parancsol, hogy döntései "demokratikusak" legyenek, noha a hajón nincs demokrácia. A demokrácia a  kikötés és a hajó leszerelése után, a parton kezdődik, de azt se feledjük, nem érdemes magunkra haragítani kapitányunkat ("nem, nem kapsz a sörömből” és hasonló mondatok) ha még valaha ki akarunk futni a parancsnoksága alatt, mivel minden kapitány születetten kicsinyes bosszúálló, ha kapitányimivoltában érzi sértve magát.”

A mi esetünkben, ez némiképp módosul. Mert, hogy én is rendelkezem tengeri hajóskapitányi végzettséggel, nem tudom melyikünk jobb hajós, véleményünk sokszor különbözik, de mikor élesben megy a dolog, egyikünk sem parancsolgat a másiknak. Elfogadja az éppen navigáló, első döntését és végzi a feladatát. Ezzel maximálisan segítve a másik dolgát. Azért beszélek első döntésről, mert lehetnek olyan veszélyes helyzetek, amikor nincs idő korrigálni. Ez a sima gépkocsival történő közlekedésnél is igaz, csak éppen kikötésnél a hajó, ilyen szempontból egy esetlenebb tákolmány, amely irányát nem a négy kerék és a fék állása határozza meg, hanem sokkal összetettebb. Minden esetben figyelembe kell venni a szél, a víz sodrásának erősségét, irányát és nem utolsósorban a hullámzás nagyságát, ezek a tényezők is, mind befolyásolják a hajó irányát. Ennek ismeretében lehet csak megválasztani a hajó megfelelő sebességét. De erről az út folyamán majd többször esik szó.

Reggeli után 9 órakor végre indulás.  Az idő borús, felhők takarják el a napot, de ez most nem is számit, hiszen mindannyian lázban égünk. Éltet a vágy, hogy végre kikerüljünk a viszonylag védett öbölből. Lássuk végre a szikrázóan kék tengert. De nem sietjük el az indulást, Pisti javaslatára, még az öbölben maradunk, gyakorolni, ismerkedni a hajóval. Mert azt tudni kell, ahány hajó, annyiféle tulajdonság. Vannak nagyon jól megtervezett, könnyen forduló és vannak lomhább, a kormánykerékre nehezebben reagáló hajók. Bizonyára vannak, akik csak a tudásukban bízva, ezt a kis kitérőt kihagyják, de nincs nagy értelme. A hajó tulajdonságait megismerni, már fél siker. Gondoljunk csak bele, mi van, ha kikötés közben, két hajó közé állva derül ki, annak lomha, merev mozgása. Több mint valószínű Havária, azaz összetörünk pár hajót. Tehát mindannyian, tolatás, előre menet, fordulás, Felváltva gyakorlunk. Még a szerencse is mellénk szegődik, a marinától nem messze, van egy elhagyott benzinkút. Ami alkalmasnak látszik a kikötési manőver gyakorlásához. Jó másfél órai gyakorlás után indulunk.

Az ügyeletes skiper én vagyok. Elsőre Sibeniki benzinkutat vesszük célba. Mert ugyan, a hajó átvételnél azt mutogatta a fiatalember, hogy a gázolaj tartály tele van, azért nem árt ellenőrizni. Kikötésnél a part mellé állok. A tartály nem volt tele,25 litermég simán belemegy. Ennyit a teli tankról.

Közben alig húsz méterre tőlünk, nagy sebességgel közelit egy hajó.

-        Te jó Isten,- Péter vigyázz, ez nekünk jön, ordítom

-        Micsoda balfácán, hogy lehet így manőverezni, legalább két csomóval jön.

Ijedtemben Péter felé kapok, de tehetetlen vagyok, hiszen egy álló hajóval, csak a fejleményeket tudom várni. Péter, csak a lélekjelenlétének és a jó reflexének köszönheti, hogy nem tarolták el. Ugyanis éppen a hátsó fürdőkilépőn állva, töltötte a tankot gázolajjal, mikor a hajó felénk száguldott. Hiába integettem és ordítoztunk, hogy felhívjuk magunkra a figyelmet, a skiper ránk se hederített. Egy srác, aki elöl állt, kidobta a kötelet. A benzinkutas, csak a hátsó kötelet tudta elkapni, de volt annyi sütni valója, hogy a kidobott kötelet egy gyors mozdulattal, beakasztotta a bikába, és teljes erejéből húzta, hogy a hajó futását megállítsa. Ezzel a hajó részben megállt, de az orra a part felöl, elkezdett felénk csapódni, és az ott levő horgony, mint egy kiálló vasvilla, milliméterekkel Péter feje mellett száguldott el.

-        nem történt bajod? Szinte egyszerre kérdezzük

-        Nem minden rendben, mondja Péter

Meglep a nyugalma, úgy válaszol, mintha nem is lett volna veszélyben. Hát igen, ez az én testvérem. Mint megtudtuk, az is egy bérelt hajó, Ő is a Marina Mandalináról hajózott ki. Na, valami ilyesmire gondoltam, mikor a hajó tulajdonságainak megismeréséről írtam, ez a krapek, legközelebb biztos gyakorolni fog, mielőtt belevág a hajózás csodás, de néha nehéz,  veszélyes kalandjaiba.

-        gyerekek indulás, menjünk, hosszú út áll előttünk,- mondom

-        Péter tartsd még a hátsó kikötő kötelet, Pisti az elsőt engedd el, légyszi.

Nem volt különösebb dolgom a manőverezéssel, mert a kutas ellökte a hajó orrát, ezzel könnyebbé téve számomra a kiállást.

Hamar elhagyjuk a Sibeniki öblöt. Annak bejáratán a Szent Antal-csatornán járunk. A látvány csodálatos. Balra elhaladunk a régi katonai erőd mellett. Az egyik hajóutunkon 2000 ben, ki is kötöttünk az ódon falak alatt megbúvó kicsiny mólónál, bejárva az erőd sötét, kazamataszerű folyosóit és helyiségeit. Utunk végig a meredek sziklafalakat itt- ott megtörő, kis öblök között vezet.

-        Pöntyi látod? Kérdi Pisti

-        Persze, hogy látom, majd megoldjuk

Egy Jadrolinija kompjárat közelit felénk, hiszen ő a nagyobb, na meg a csatornában elsőbbsége van, hát félre manőverezek az imént említett egyik kis öböl felé. Így a monstrum el tud haladni mellettünk, persze a haladás szó enyhe túlzás, hiszen csak úgy elporzik. Óriási hullámokat vetve, ami nem is kicsit billegeti meg vitorlásunkat.

Végre kint vagyunk. Irány Trogir. Vitorlázni nem tudunk, mondanom sem kell, szembe szél fúj, na meg, már későre jár. Marad a motor. Közben már hét ágra süt a nap, Nusi lett a hajószakács, Ő tulajdonképpen csak pihenni jött a hajóra, nem mintha a főzéssel nem lenne munka, de Ő élvezi. Most is nyitva tartja a büfét, lehet kérni bármit. Csodásan telik a nap. Pisti a térkép alapján diktálja a tartandó irányt, én meg Péterrel felváltva, szófogadó gyerekként követem az iránnyal kapcsolatos utasításait.

Három óra felé beüt a krakk, elromlik a WC. Már éppen a régi Balatoni vitorlás időkre emlékezve, (amikor még nem léteztek a hajó illemhelyek) be akartuk vetni a vödrözést, a fiuknak sikerült megjavítani, kagylócskák tapadtak a pumpához.

Négy után pár perc, végre kikötés Trogir Aci Marinában. A kikötés nem is olyan egyszerű, mert Trogirt a Ciovo szigettel összekötő csatornán, Split felől, a nyílt tenger erős áramlásokat hoz létre, tehát kicsit nagyobb szélben, jól tovább kell hajózni szemben az árral, a csatorna felett átívelő híd felé. Majd visszafelé tolatva a hajó, a megfelelő sebesség elérése után, az említett elemeket leküzdve, be tudja venni a helyes kanyarodási ívet. Nem mondom, hogy ez a legjobb megoldás, de én itt, mindig így kötök ki.

-        Péter Te fogd a csáklyát és vezesd a hajóorrba a morning kötelet

-        Pisti Te a hátsó köteleket dobd ki a kikötőmesternek.

Persze felesleges mondanom, mert Ők szavak nélkül is tudják, mit kell tenniük. Teszik a dolgukat. A kikötés rendben lezajlik. Hajóokmányok leadása után jöhet a rum.

Gyors internet összeköttetés Argentínával, kamerán keresztül pár perc társalgás a húgainkkal. Majd egy telefon Wágner László hajós- rádiós barátunkkal, aki vállalta, hogy a napi adriai időjárás jelentéssel ellát bennünket.

A vacsora még hazai sült hús, csak a burgonyakörítést kell elkészíteni.

A marina a sziget oldalon helyezkedik el, tőlünk alig pár méterre a csatorna túloldalán gyönyörű, leírhatatlan a látvány.

Trogir a Kastelanski-öböl végénél fekszik. A római kori város egy kis szigetre épült az öbölben, rengeteg ókori és középkori emlékkel, hangulatos mediterrán óvárosával, templomaival, fehér márványköves sétáló utcáival és tereivel, valamint egyéb csodálatos látnivalóival méltán nevezhetjük Horvátország „kis Velencéjének” amely, már 1997 óta a világörökség részét képezi. A várossal szemben, a Ciovo sziget terül el, amely az ódon városból az előbbiekben említett hídon keresztül közelíthető meg.

A városkát teljes terjedelmében bebarangoltuk, nem csak mi gondoljuk így. Mert a kései óra ellenére, velünk együtt, még mindig elég sok ember cselleng.

Helena N.

FOLYTATÁS KÖVETKEZIK!